Szerző: J. R. Ward
Cím: A király
Eredeti cím: The King
Sorozatcím: Fekete Tőr Testvériség
Sorrendben: 12.
Fordította: Lukács Lászlóné
Magyar kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2014
Eredeti kiadó: NAL
Kiadás éve: 2014
Műfaj: paranormális romantikus, erotikus, vámpíros
Oldalszám: 576 oldal
Molyos értékelés: 93%
Goodreads értékelés: 4,35

Fülszöveg:

Éljen a király…

Miután évszázadokig hátat fordított a trónnak, Wrath, Wrath fia végül apja nyomdokaiba lép… imádott fele segítségével. A korona azonban mázsás súlyként nehezedik a fejére. Miközben folytatódik az Alantasok Társaságával vívott könyörtelen háború, és a banditák banditája is egyre súlyosabb fenyegetést jelent, Wrath választás elé kerül, amely mindent és mindenkit veszélybe sodor.

Beth Randall azt hitte, tudja, mire vállalkozik, amikor feleségül ment az utolsó tiszta vérű vámpírhoz a Földön. Tudta, hogy nem lesz egyszerű menet. Ám amikor úgy dönt, hogy gyermeket akar, váratlanul éri Wrath reakciója… és a távolság, amely elválasztja őket.

A kérdés az, vajon az igaz szerelem győz-e… vagy a gyötrelmes örökség kerekedik felül?

Véleményem

Mivel Wrath-ékkel indult az egész szerelmem, végre-valahára újra olvashattam róluk. Be kell valljam, ezek a bámulatos fordulatok olyanok voltak, amikre egyáltalán nem számítottam. Minden lehetőséget végiggondoltam, de azokra a megoldásra, amiket elkövettek… egyáltalán nem. Végre bővült a lakók száma is :D.

Trez és Selena pedig olyan dolog, hogy nem is tudom, mit gondoljak. Trez túl mocskos, Selena túl tiszta. És először egy félvér kiválasztottat képzeltem el, szóval meglepődtem rajta, mikor kiderült, hogy fehér. De akkor biztos egy naaagyon gyönyörű nő lehet.

Sola és Assail. Komolyan, megértem én, hogy trauma meg minden, de nekem ez a nő egyelőre unszimpatikus. Assail, hahó, vannak teltebbek is, azzal a fogpiszkálóval nem tudsz mit kezdeni. Lassiter a nagybetűs IMÁDÁS. Ahogy eladta Elvisnek öltözve azt a szertartást, sírva fetrengtem a röhögéstől hajnali fél kettőkor. Vishous nem tudta volna ezt ennyire jól előadni, annyira fantasztikus volt, hogy az nem igaz. Én is így akarom az esküvőmet majd! Főleg, mikor Rhage elbőgte magát az egész alatt… 😀

Számomra a legeslegjobb dolog, hogy pofára esett végre az elit, mert Wrath eltörölte a monarchiát, demokrácia van helyette, van egy kicsi Wrath-unk is, akit megmentett a nagymamája. Egyszerűen tényleg a tíz körmöm lerágtam, mikor kiderült, hogy Beth vérzik. Mondtam, na, nem, olyan nincs, hogy a királynő meghal, szó sem lehet róla. Elég volt egy Beth-et elveszíteni egy párhuzamos univerzumban.

Szerencsére háttérbe szorultak az alantasok, aminek én csak örülök, de helyette bejött Trezék oldaláról egy nagyobb fenyegetés, és előre látom, hogy nekem az őszöm azzal fog telni, hogy várom a megjelenést. Addigra tervezek több könyvet is elolvasni, hogy megérné-e megvenni, és idáig Warden anyánk a fix befutó.

Összegzés

Borító: 5/5 – pont olyan felséges, mint a vak királyunk

Karakterek: egyszerűen nem lehet ezt a bagázst nem szeretni

Kedvenc jelenet: Wrath kézbe fogja a kisfiát

Kedvenc karakter: Lassiter, te spotlámpa, hadd kösselek az ágyamba, na.

Tetőfok: Wrath anyja, Anha megmenti Beth-éket

Összesítve: 5/5 – szeretem/imádom, ismét tetőfokon izzik a széria