Szerző: J. R. Ward
Cím: Megbosszult szerető
Eredeti cím: Lover Avenged
Sorozatcím: Fekete Tőr Testvériség
Sorrendben: 7.
Fordította: Lukács Lászlóné
Magyar kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadó: NAL
Kiadás éve: 2009
Műfaj: paranormális romantikus, erotikus, vámpíros
Oldalszám: 800 oldal
Molyos értékelés: 93%
Goodreads értékelés: 4.38

Fülszöveg:

A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…

Rehvenge, az alvilág drogbárója a városba érkezett… Kétes hírneve miatt egy titokzatos megbízótól azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Wrath-t, a Testvériség vezetőjét. Rehvenge származása hétpecsétes titok, ha kitudódik, egy életre száműzhetik… Eddig kerülte az összetűzést a Testvériséggel, s bár a húga az egyik testvér asszonya, most viszont nincs válaszút.

Miközben a múltbeli események és a titok mázsás súlyként nehezednek rá, Rehvenge ahhoz a vámpír lányhoz menekül, aki sötét életében a fényt jelenti, akit még nem hálózott be a korrupt világ és aki megválthatja az örök szenvedéstől.

J. R. WARD neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

Véleményem

Itt az én drága bébim. Valamiért Rehvenge az a fajta fickó, aki első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, és kimondott féltékenységet érzek Ehlena irányába. Akármennyire tudtam azonosulni a karakterével, féltékeny vagyok/voltam rá, amiért elvitte előlem ezt a lilaszemű istent. Na, nem baj, álmodozni még csak szabad…
Lassiter ellopta a show-t, és már megesz a fene, hogy nincs kilátásban az ő könyve. Oké, április környékén kapjuk az infókat, de az még hol van? Ah…

John töketlenkedése kihozott a sodromból, de aztán, mikor Xhex fogságba esett annál az utolsó aljas söpredék Lash-nél… minden gyűlöletem ráirányult, de szerencse, hogy van következő kötet, különben felkötném magam a csillára.
A hercegnőről sem szabad elfeledkeznem. Egyszerűen felfoghatatlan számomra a jelenléte, és itt rontja a levegőt. Bár jó, hogy likvidálták.

Sok az elvarratlan szál, de azt hiszem, ezeket nemsokára megoldja Warden. Nekem jók az ilyenek, mégha minden idegszálam ki is hal addigra, mire választ kapok mindenre.

Ami még nagyon tetszett, az Tohr felépülése. Lassan elkezdte magát testileg összeszedni, mégha a lelke darabokban is hever. Imádtam az összes beszólásukat Lassiterrel.

Majdnem elmentem az mellett, ahogy a királyunk szerepelt benne. Ha lenne kutyám, én is ugyanazt a fajtát választanám, és én is George-nak hívnám. De ez akkor is felháborító, hogy nem lehet tenni a vaksága ellen semmit, mert az Őrző tüntet… ._.

Összegzés

Méltón ráakasztom az ezüstkoronát a könyvre, mert ez a 2. kedvencem a sorozatban. A tartalmassága részletkérdés, vannak ennél hosszabb és súlyosabb könyvek is. Méltón illik a sorozatba, és talán nem véletlen ekkora a kedvelési indexe a molyon se.

Borító: 5/5 – bár az előzővel sem volt semmi bajom, így még jobb. Csak lilára kellett volna festeni az illető szemeit
Karakterek: egyszerűen nem tudok nem kedvencként gondolni rájuk
Kedvenc jelenet: Ehlena ott van Rehv mellett, mikor hazaviszik az autóval
Kedvenc karakter: Lassiter ellopta a show-t már megint! De természetesen Ehlena is
Tetőfok: a hercegnő lemészárolása – ez a legjobb szó rá
Összesítve: 5/5