Szerző: J. R. Ward
Cím: Feloldozott szerető
Eredeti cím: Lover Unbound
Sorozatcím: Fekete Tőr Testvériség
Sorrendben: 5.
Fordította: Lukács Lászlóné
Magyar kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadó: Signet
Kiadás éve: 2007
Műfaj: paranormális romantikus, erotikus, vámpíros
Oldalszám: 672 oldal
Molyos értékelés: 92%
Goodreads értékelés: 4.33

Fülszöveg:

A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…

A könyörtelen Vishous pusztító átokkal kénytelen együtt élni, és azzal a rémisztő képességgel, hogy a jövőbe lát. Az apja által vezetett harcosok táborában nőtt fel, ahol sokszor bántalmazták. A testvériség tagjaként nem érdeklik az érzelmek, csupán az Alantasok Társaságával folytatott háború.

Mégis egy emberi lény, Jane Whitcomb doktornő menti meg a biztos haláltól, akinek feltárja lelkét és szenvedéseit, és életében először megtapasztalja az igaz szerelmet. Sorsát azonban így sem kerülheti el, hiszen előre látta; a nőnek nincs helye az életében.

J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

Véleményem

Most következik az, amit kb. csak pár ismerősöm tudott: nem szeretem Jane-t. És ez még csak a gyenge kifejezésem a karakter iránt érzett unszimpátiámra. Nem azért, mert V-vel van. Azért, mert egész egyszerűen ilyen nem létezik, ahogy jelenleg még életben van. Igazságtalannak tartom, és igen, itt Wellsie-re gondolok, hogy amíg neki mennie kellett, ez a szerencsecsomag itt maradt a nyakunkon, és csak egy dolog, hogy jó orvos. Ugyancsak kiérdemelte az Őrző is az unszimpátia-listára való kerülést. Kegyetlen gonosz egy némber.

Végre megtörtént John átváltozása is, aminek kimondottan örültem, végre az a férfi lehet, akivé mindig is lenni akart. Ráférne már a boldogság, és hiába tudjuk, kivel kerül majd össze, oda nagyon hosszú még az út… legalábbis még pár könyv hátravan.

Phury jelenetei kimondottan szívemnek kedvesek, nem is értem, miért nem szeretik a könyvét. Igazán rászolgált arra a nőre, akit kapott. Mégha ezért az egész új helyzetet, amibe került, a maga irányítása alá kellett vennie. De ez így volt jó. Addig se epekedett olyasvalaki iránt, aki nem való hozzá. Sose tudtam volna elképzelni őt és Bellát együtt.

Amúgy ez az egész Nemzős dolog személyszerint kiakasztott, a Direktrix az idegeimre ment. Tetszett mondjuk a Kiválasztottak világa, de valahogy túl elavultnak éreztem. Értem, minden nő gyönyörű, de mi az, hogy csak lányokat nevelnek, azokat is kb. úgy, mintha csak játékszerek lennének a férfiaknak? A kisfiúkkal mi lesz? Anya nélkül nőjenek fel?

És majdnem elfeledkeztem V múltjáról, a táborban történtekről. Rengeteg olyan karakter van, akiket örömmel utálok a tiszta szívemből, és V apja közéjük tartozik. Talán az élvonalasokba tartozik, de ezt a listát majd akkor, ha legalább 10 világot ismerek már, és akkor meglátjátok. Maga a tábor nem lett volna rossz elgondolás, de ennyi kegyetlenséget én még könyvben nem olvastam. Szabályosan szétcincálta a lelkemet.

Összegzés

Azt leszámítva, hogy Jane takarodhatna a sorozatból, imádtam a könyvet. De tényleg. Phury könyvére itt remek felkészítést kaptunk, hiszen már az elejétől fogva éreztem, hogy ő vonz a legjobban. Örülök Johnnak, de tényleg. Pont ezért, mert akármennyire fantasy-természetfeletti a világ, olyan emberi.

Borító: 5/5 – ezerszer jobban tetszik, mint az előző kiadású
Karakterek: még több új arc, több újdonság. Ha nem olvasod a sorozatot, könnyen belezavarodhatsz
Kedvenc jelenet: Phury átvállalja a Nemzőséget
Kedvenc karakter: ki kell emelnem most Johnt, mert minden úgy jó, ahogy az meg lett írva
Tetőfok: V jellemfejlődése, úgyhogy igazából az egész könyv
Összesítve: 5/5