Sokszor megkaptam már ezt a kérdést, és úgy döntöttem, hogy most nagyjából megpróbálok az összes eddig felmerült kérdésre válaszolni. Sokra mai napig emlékszem, ne kérdezzétek, miért :D. A posztot nagyrészt Limonadee-val való beszélgetésünk inspirálta.

Ha azt mondom Finnország, mindenkinek nagy valószínűséggel a Mikulás, a rénszarvasok, és a sok ezer tó (ami valójában 188 ezer fölött jár!, és a legtökéletesebb oktatási rendszer jut eszébe. Aki még sosem járt kint, biztos úgy gondolja, hogy nagyon hideg van, nincs nyár, sötét van, depressziós mindenki. Megsúgom, senki sem depressziós, mindenki a saját maga életével van elfoglalva, emiatt más európai népnek tűnhetnek gorombának. 
10-11 éves lehettem, így ha emlékeim nem csalnak, akkoriban még nem tartottunk Európánál, nemhogy Skandináviánál, így igazán nem volt fogalmam ezekről, bár akkor is hittem a Mikulásban, így igencsak meglepődtem a nyelvükön. Az első, amit megtanultam, hogy az ipszilont ü-nek ejtik.

2003. május 15-én aztán ez megváltozott, mikor először hallottam a HIM-ről. Az informatika óra tökéletes volt arra, hogy nekik is részben utánuk nézzek, majd utána következett az ország. Egy időben volt Finnországos lapom is, egy ideig rendesen is volt rajta tartalom, majd mikor elkezdtem a zenével foglalkozni, mondanom se kell, hogy az volt a Metal Days babakorában X”D. Így csakhamar eltemettem a gyereket.

2010. áprilisában volt szerencsém egy hónapig kint élni, megtapasztalni a légkört. Azért mondom, hogy tapasztalni, mert nem olyan úton sikerült kijutni, ellenzést kaptam… és ez pont azért volt, mert hülyén alakult minden. Az útinaplót kérés esetén megmutathatom, milyen volt.

Kis vázlatpontokban szeretném összegezni, mire emlékszem nagyjából:

• Finnország közepe felén, pontosabban Heinolában éltem, így ott nem nagyon beszéltek angolul, ezt így megsúgom nektek. A nagyobb városokban az angol elterjedtebb, mivel ott több a fiatal, az idősek többsége nem tud angolul.
• Az utcák tiszták voltak, az emberek nem néztek egymásra csúnya szemmel, hogy mit vett fel, vagy éppen mit nem az áprilisi -10 fokban.
• A szelektív hulladékgyűjtés miatt is rendezett volt a lakókörnyezet.
• A finnek nem egy újságra előfizetnek, így egy pár napig élvezhettem az előfizetett lapok egy kis részét.
• Az étkezés náluk főleg zöldségekre, gyümölcsökre terjed ki, a húst náluk rénszarvas és halat takar. A sült rénszarvas íze kicsit a csirkéére emlékeztetett. A kávé náluk harmatgyenge, talán ezért is egy nap ilyen 8-10 csészével/pohárral/korsóval/Odin kürtjével isznak. Reggelire olyan zabkását esznek, többnyire valódi gyümölcsös lekvárral, amivel a gyerek úgy délig simán jól lakik, mert annyira tartalmas, hogy azt öröm lesni. Néha hiányzik, de majd keresek receptet hozzá ;).
• A csokijuk messzemenően a legfinomabb, amit valaha csak kapni lehetett. Még az általam oly nagyon szeretett Milkát is lekörözi.
• Az a mondás is igaz, hogy a finnek isznak. Még az energiaitalokban is van egy 0.01%-os alkohol. Te ettől halálboldog vagy, ők meg még inkább.
• A nyelvük a világ hetedik legnehezebb nyelve egy pár éves adat szerint (mi magyarok büszkélkedhetünk a gyönyörű ezüst hellyel).
• A finnek határozottan zeneszerető népség. Valaki valahogy mindig zenél, így nem szabad csodálkozni, hogy ennyi zenekar van.

És itt szeretnék eloszlatni egy rossz tévhitet: igen, Finnország a metal hazája, nem egy zenekart ismerek onnan, miattuk köszönhetem részben a metalhead életmódom, de azt senki se higgye el, hogy ezek egy ilyen gyilkos, goromba népség! Jobban tisztelik a magánszférát, mint bárhol máshol a világon.

Finnországnak azonban nem csak a zenéje, a nyugodtsága miatt tartozik az érdekeltségem alá, hanem a talán leghíresebb bűntény, ami még 1960-ban történt a Bodom-tónál. Csodálkozom is, hogy nincs egyetlen normális dokumentumfilm se erről, mert konkrétan még mindig nem derült ki, az egyetlen túlélő valóban elkövette-e a gyilkosságot, vagy sem. Nem ez az egyetlen ilyen, de ez a leghíresebb finn bűnügy.

Aki esetleg még nem hallott volna erről:

1960 nyár elején négy fiatal – két 15 éves lány és két 18 éves fiú – elment az espoo-i Bodom-tóhoz. Akkoriban a finnek nagyon erkölcsösek voltak, nem nagyon volt ez náluk jó dolog, hogy a 15 évesek eljárnak a 18 évesekkel, így megszöktek a fiatalok. Fürödtek, sátoroztak, szóval ilyen átlagos nyári dolgok.
Az ezt követő napon a fiatalok közül a két lány meghalt, az egyik fiú életveszélyes sérülésekkel feküdt a földön, mindegyiküket késsel támadták meg, később ő is elhunyt. A sátrat felvágták, valószínűleg a támadó ott jutott be, vagy jutott ki. Az egyetlen túlélő, Nils Gustafsson mai napig is ártatlanságát bizonyítja, mert elmondása alapján nem emlékszik semmire. Joggal hihetjük, hogy ő volt a tettes, de már akkor is tagadott, most is tagad, de olyan hihetőséggel, hogy az ember azt is elhinné neki, hogy az ég zöld, a fű meg lila.

A hatvanas években a finn közvélemény mellette állt ki, nem hitték el róla, hogy megtehet egy ilyen borzasztó bűntényt, indítéka még csak nem is volt. A gyilkos fegyver szőrén-szálán eltűnt, hiába kutatták át még a tó medrét is, sehol semmi. Az idősebb finnek úgy hiszik, hogy egy ötödik személy tehette. Nem csak Gustafsson volt gyanúsított, jó pár potenciás jelöltet is meghallgattak, de nem került elő a tettes.

Az ifjabb nemzedék már mást gondol azonban: Gustafsson véralkoholszintje magas volt, valószínűleg ezzel felbosszanthatta társait, és emiatt simán kést ragadhatott. A sérüléseket dulakodás közben szerezhette, és nyilván az alkohol miatt nem emlékezhetett semmire. Meg elvileg egy barátnőjének bevallotta, hogy felkötözte egy fára a kést, de ezt egy részeg ember hogyan képes egyáltalán kivitelezni? Képtelenségszagúnak tűnik.

Gustafssont nem egyszer hallgatták ki, mára már 60+-os, végeztek DNS vizsgálatot is, de az se vezetett eredményre, hiába modernebb már a technológia. Bizonyíték hiányában még mindig nincs meg az elkövető, őt pedig felmentették.

Több helyen voltam, és több forrásból raktam össze ezt a kis történetet. Az én véleményem is az, hogy egy részeg ember nem képes ilyenre, bár az tény, hogy az alkohol néha a legrosszabb oldalt is kihozhatja az emberből. A dulakodást még elhiszem, a gyilkosságot már kevésbé. Részben emiatt is találtam rá a Children Of Bodom nevű formációra, akik amúgy is Espoo-ból származnak, a dalszövegeket a tónál történt gyilkosságok is ihlették.

A másik, amiről mindenképpen beszélnem kell a finn életérzés, a zene, és a rejtélyes bűnügy után, az egy olyan film, amit mindenkinek látnia kellene: ez a Dark Floors, amit a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivál győztese, a Lordi készített. Ne ilyen darabolós, zombis horrorra gondoljatok, a filmnek van egy mély mondanivalója, viszont ezt elsőre egyáltalán nem észlelni. Sokadik alkalommal már átjön ez az üzenet, és akkor megérted, hogy Finnország miért olyan tökéletes, ahogy van. Szinkronosan sose jelent meg, felirattal sokkal élvezhetőbb, mint amúgy, szerintem. A Lordi tagjai sorra jelennek meg, mindegyik a jelmezükhöz hű környezetben, na, kit csigáztam fel? 😀

Írjátok meg kommentben, hogyha valamelyik témakört szeretnétek hosszabban is kifejtve látni.